http://www.kavehazak.hu/dosszie/content.php?id=2647

Friss topikok

  • e_smith: Mókás sztori. :) (2009.03.23. 14:23) Kicsi Csillag
  • e_smith: Nem mondom, ez ám a svédcsavar! :) - ez volt a vicces része, a komoly pedig az, hogy sajnálatos mó... (2009.03.23. 14:18) Enyém, tiéd... senkié

Sok jópofaság...

Versben és prózában.

Irodalmi rádió: Hangjáték netkötet

Hozzászólások

  • e_smith: Mókás sztori. :) (2009.03.23. 14:23) Kicsi Csillag
  • e_smith: Nem mondom, ez ám a svédcsavar! :) - ez volt a vicces része, a komoly pedig az, hogy sajnálatos mó... (2009.03.23. 14:18) Enyém, tiéd... senkié
  • Utolsó 20

2009.03.08. 14:13 Kürthy_1

Kicsi Csillag

-         Óh anyám! Hááát, ez, nem az én „műfajom”! – állapította meg, már az első pillanatban a férfiról Kata. Nem tetszett neki ez a kissé alacsony, ősz hajú és pocakos férfitípus. S bár Lajos nagyon előzékeny és udvarias volt, és a bemutatkozás sem sikerült rosszul, valahogy nem tudta ellensúlyozni Kata első és nem túl jó benyomását. Talán, mert ránézésre, olyan puhánynak tűnt az egész ember… - Brrr… szaladt is át a nőn egy kis borzongás, miközben az jutott eszébe, hogy valószínűleg belehalna a férfi bármilyen érintésébe. Csakhogy Lajos a maga teljes valójában mellette állt. Kata becsülete pedig azt diktálta, hogy tetszés ide nem tetszés oda, engedjen a szíves invitálásnak, amely egy közeli kávézóba szólt, miközben azt gondolta „ennyit kibír még az ember lánya”… ha már idebolondította…

1 komment


2009.02.07. 19:27 Kürthy_1

Enyém, tiéd... senkié

 

Délután négy órakor még mindig a melegtől szenvedtek az emberek. Különös nyári nap volt, talán a szokásosnál is tikkasztóbb hőséggel rohamozott az időjárás. Az ember ilyenkor azt hinné, aki tud, vasárnap lévén, elbújik otthona hűvösebb falai közé, de ez ma valahogy nem látszott a kőrúti sokadalom miatt. Még a máskor csendesebb környező utcákban is nyüzsögtek a járókelők. Mindezt egy kávézó teraszáról szemléltem. Annácskát vártam, a barátnőmet. Már éppen inteni akartam a pincérnőnek, amikor belibegett. Annácska feltűnő jelenség a maga nemében. Annak ellenére, hogy elmúlt negyvenkilenc, jól nézett ki. Mondhatnám azt is, hogy korához képest bizony még megfordultak utána a férfiak. Gömbölyded, formás alakja vonzotta a hímneműek tekintetét. Barnán, csinosan, jókedvűen érkezett és azonnal csacsogni kezdett.

1 komment · 1 trackback


2009.01.20. 22:25 Kürthy_1

Géjza

 

- Kata, bocsáss meg, de nem tudtam elszabadulni. Volt egy majdnem lerázhatatlan ügyfelem… Pár percet késem, de már útban vagyok. Csücsülj be, megtalállak. – magyarázkodott Géza.
- Nem probléma. – felelte a férfinek a nő, miközben jót derült ezen az ötletességen. - Óh, hogy ez milyen rafinált. Kivárta a hat órát… Biztosan itt ólálkodik valahol… Beültet a Mozart kávézó kirakatába, hogy megszemlélhessen, mint egy vásári majmot. Még az a szerencse, hogy ma elég sokan vannak. – mosolyodott el magában Kata, amikor a telefon kikapcsoló gombját lenyomta. – Nos jó, akkor menjünk. - határozta el, és belépett a kávézóba. Alig volt hely, ezért aztán túl nagy választási lehetősége nem maradt. Mégis… a maradék üres asztalok közül a legtávolabbihoz ült. Ám ez is elég közel volt a kirakat üvegéhez. Az érzés, ami néhány perc elmúltával, hatalmába kerítette egészen különös volt. Megborzongott. Olyasvalami volt ez, mint amikor valaki a bőrén, a pórusain át érzi, hogy lesik…
- No, Katalin, rendelj egy kávét ettől a mosolygós pincérnőtől, aztán jöjjön, aminek jönnie kell. Elvégre, nem a kivégzésedre jöttél! Hát ki a fene ez a pasi, hogy neked respektálnod kéne bármit is? Na elő a rajzot, aztán, amíg nem jön, fabrikálj egy kicsit… Üsse kő! – biztatgatta magát még akkor is, amikor a széke melletti fogasra felakasztotta a kabátját. Kicsit piszmogott még a mobilján, aztán egy hirtelen elhatározással a telefont a zsebébe dugta.

Szólj hozzá!


2009.01.19. 12:57 Kürthy_1

Mint a kámfor...

-         Szia kedveske! – búgta egy férfihang a telefonba. Semmi bemutatkozás, semmi jó modor, azonnali bizalmaskodás jellemezte a telefonálót.
-         Szia. – köszönt vissza Móni, és egyáltalán nem lepődött meg ezen a tolakodáson. A férfit, vagyis Sanyát ugyanis, az interneten „szedte össze”. Móni férjes asszony, régóta próbálkozott már ilyen és hasonló helyeken ismerkedni. Sok emberrel chatelt, de leginkább vak randikra járt. Ő dolga, gondoltam… mert ahogy mesélt, láttam az arcán, hogy élvezte ezt az egészet. Vagyis az ismerkedés olyan formáját, amikor két idegen ember látatlanban megbeszél egy helyet, ahol aztán szemrevételezik egymást, és kölcsönös tetszés esetén, kitalálnak valami számukra elfogadhatót. Szóval Móni… aki túl volt már a fénykorán, és véleményem szerint, sohasem tartozott külsőleg a legkapósabb kategóriába, sőt, némelyek a munkahelyünkön csempeszájúnak, csücsörinek is hívták... nos… izgatottan traccsolt legújabb szerzeményével.
-         Jaj, de jó, hogy hívtál, éppen ráérek. – folytatta lelkesen, miközben a kellemes hangtól vadul lángra lobbant.
-         Tudod, hogy ki vagyok ugye? – kérdezte a férfi.
-         Hát persze, felelte Móni, miközben azt találgatta vajon hány pasinak adta meg a telefonszámát és azok közül éppen ki a szerencsés telefonáló.

Szólj hozzá!


2009.01.13. 18:53 Kürthy_1

A lúzer

 
-         Képzeld randim lesz. – újságolta nemes egyszerűséggel a barátnőm, egy szép nyári napon. Bevallom, közlése igencsak meglepett. Egy pillanatra átfutott az agyamon a kétely, hogy vajon ez a mondat Pancsitól származik-e egyáltalán, netán rosszul hallok, vagy valami gyökeres változáson esett át az elmúlt egy héten, amióta nem találkoztam vele… csak, mert éppen azon a traccs partinkon ecsetelte mennyire jól érzi magát, amióta elvált. Sőt még arról is boldogan tájékoztatott, hogy nincs nála boldogabb amióta egyedül él, és soha, de ő aztán soha, de soha többé, hogy neki még egyszer, neki aztán nem! Nos, mondom éppen ilyesmikre gondoltam. Azt hiszem, észrevette, hogy nem tudom hirtelen lereagálni a közlését, így gyorsan valami magyarázatfélét próbált összeeszkábálni.
-         Jól van, tudom, de egy kicsit meggondoltam magam. Olyan szimpatikus, jó modorú, tisztelettudó, úriemberre bukkantam. Kivétel, meg mindig erősíti a szabályt nem? – kérdezett vissza, de miután változatlanul nem szóltam egy szót sem, csak csodálkozva meredtem rá, tovább folytatta.
-         Orvos. – fejezte be ezzel, mert azt hitte, ez megmagyarázza miért is adta fel az elveit. Kétkedve szemléltem pirulását.
-         Szuper! Legalább kimozdulsz, és végtére is minek penészednél? – oldottam fel a benne lévő görcsöt, amit Pancsi sugárzó mosollyal jutalmazott, miközben belém bújt a kíváncsiság ördöge.

Szólj hozzá!


2008.04.18. 22:58 Kürthy_1

Kati néni

IR Hangos kortárs antológia - 2005 -

 

 Kürthy Paula: Vigvasárnap

 
Az idei tavasz nagyon nehezen érkezett. Amikor végre kisütött a nap és felengedett az idő, bizony már túl voltunk az áprilison. Mellesleg onnan vettem észre a jó idő beköszöntét, hogy a szomszédban Katinka néni és Tibi bácsi hangos beszélgetéssel a kerti munkákba kezdtek. Általában mosolyogni szoktam rajtuk, de kivételesen ez ma valahogy nem ment. Ránéztem az órámra, ami reggel öt órát mutatott. Kissé mérgesen vettem tudomásul, hogy még vasárnap is ekkora lármát csapnak, de igazából haragudni nem tudtam rájuk, a koruk miatt ugyanis, mindketten már nagyothallottak.

Szólj hozzá!


2008.04.18. 17:34 Kürthy_1

Bohókás játék

Laca - 2003 - 

Kürthy Paula: Az üveg és a dugó násza

 

 

Poros vagyok, polcon állok.
Izgulok, és körmöt rágok.
Pincegőzben jó hangulat.
Kénes hordó rajtam mulat.

Szólj hozzá!


2008.04.18. 13:42 Kürthy_1

Irodalmi Rádió - Hangjáték -

 

IR: Hangjátékok II. Humor I. kötet

Kürthy Paula: Gráber kontra Gráber

  (hangjáték)

 

Szereplők:

Gráber István:

Gráberné Flóra:  

Kamilla: a férj barátnője

BB, azaz Bertalan Béla a Kívánság Rendezvényszervező Iroda alkalmazottja

*****************************************************************************************************

Egy szerelmi háromszög és amikor eljön a bosszú!... 

(A jelenetnek fülledt, erotikus kisugárzása van. Időnként apró sóhajok, vad ölelkezések hangjai váltakoznak. Férfi és női szófoszlányok…”jó, még, kellesz…nekem…stb”…)

Szólj hozzá!


2008.04.14. 06:08 Kürthy_1

"Jön a világ legszebb kávéháza" - A New York megnyitójára -

Pótkávé - 2006 -

 

Kürthy Paula: Haláli csapat

 

- Még tíz perc, és nyitás. Mindjárt itt a mi időnk Molnárkám! – dörzsölte össze tenyerét néhai Felvinci Tihamér, miközben sokat sejtetően a kakukkos órára nézett.

- A mi időnk! Hehe! Kacagnom kell! Két kísértet. Szép kilátások mondhatom! Évek óta ebben a kávéházban bolyongunk. Nem mondom, csodás hely ez Felvincikém… Ódon és patinás. Kísértetnek soha jobbat, mint ez a gazdagon díszített, eklektikus épület. Benne Mannheimer Gusztáv és Eisenhut Ferenc freskóival, a márványasztalokról és kristálycsillárokról már nem is beszélve, de…
- Na ugye! Hát nem pompás? Tökéletes ez a párizsias hangulat itt, Pest szívében. No és a közönség!
- Persze, persze… elismerem én, hogy jobb, mint egy farkasréti kriptában, meg aztán be is kellene fognom a számat, hiszen megfogtuk az Isten lábát ezzel a hellyel, de…
- De? Már megint de…
- Ne haragudj, kérlek, szó, ami szó, örülök, hogy veled tölthetem minden percemet. Kártyázunk, sakkozunk, dominózunk, de valahogy… hiányzik az izgalom.
- Innen a New Yorkból? Nem értelek! Neked nem eléggé izgalmas Móricz, Karinthy, Kosztolányi, Molnár, vagy Heltai? Összeteheted a két kezed, kedves öcsém, hogy köztük lehetsz. Írók, újságírók, kritikusok színe-java, színészek közt, azt mondod unalmas?!

Szólj hozzá!


2008.04.13. 20:24 Kürthy_1

Irodalmi Rádió. Netkötet.

IR: Humor II. kötet.

  

 

Kürthy Paula: A peches lódarázs

 

Álmomból ébredtem, múló tünemény.
Felkelvén itt szállok egy mező közepén.
Csípésre vágyom, hogy üsse meg a kő!
Óhajom tárgya, egy csodás darázs nő.

Buzogó vágy emészti férfi testemet.
Zümmögő szárnyakkal nézem az eget.
Összetett szememmel körbekémlelek.
Úgy tűnik, ma már, nőstényre nem lelek.

Felkorbácsolt vággyal, nyugtom nincs nekem.
Fürkészve, sürgősen kutatom helyem.
Kínomban körözök, pótlót keresek.
Bármi is legyen az, ráereszkedek.

Amint ezt gondoltam, jeleket kapok.
Százhússzal robogok, le nem maradok.
Zöld bokor szúrósan felém integet.
Csábosan küld nékem hívó jeleket.

Gerjedten érkezem, megőrülök én!
Jobb híján landolok egy csalán tetején.
Szememet lehunyva várom a csodát.
Potrohomban érzem csalán illatát.

Csípésre, csípéssel választ is adok.
Mámorító érzést azonnal kapok.
Lódarázs testem lassan megremeg.
A fenébe! Ezt, csak a csalán csípte meg.

http://nethumor.uw.hu/15.html

Szólj hozzá!