IR: Hangjátékok II. Humor I. kötet
(hangjáték)
Szereplők:
Gráber István:
Gráberné Flóra:
Kamilla: a férj barátnője
BB, azaz Bertalan Béla a Kívánság Rendezvényszervező Iroda alkalmazottja
*****************************************************************************************************
KAMILLA (kéjesen elnyújtott hanggal): …iggeeen…iggeen…mééég…
GRÁBER: Cica-micaa! Húúh, de imádlak!
(a háttérből Kamilla szuszogása hallatszik, amikor megszólal Gráber mobiltelefonja)
GRÁBER (mérgesen, fojtott hangon): Az Istenit, hogy pont most! Ki a csuda az? (kattanás, felveszi, feleszmél) Jaj édesem!…te vagy? Mi újság?
GRÁBERNÉ: (bűbájosan fecsegni kezd): Képzeld szívem, itt vagyok a Hauer cukrászda előtt, most váltam el a Szilvitől. Milyen egy peches nő szegénykém. Órákat sírt a vállamon. Tudod, a Zoli az új barátja, akiről tegnap meséltem neked…háát…képzeld, megcsalja. Aztán meg úgy elszaladt az idő, hogy egészen sötét lett…most pedig…
GRÁBER (kissé türelmetlenül közbevág): …igen…?
KAMILLA (súgva-búgva): Putyuli gyere máár, úgy kívánlak!
GRÁBER: (befogja a telefont, suttog) Mindjárt. A feleségem van a vonalban. Várj Cica-mica,…lerázom.
GRÁBERNÉ: (közben folytatólagosan) …kiderült, hogy Szilvi mellett még két nőnek is csapja a szelet…úgy tudta meg, hogy valamelyik nap…
GRÁBER (újra a szavába vág, kezdődő indulattal): Jaj, édesem! Nem lehetne holnap? Indulnom kell az interjúra. (óvatlanul nyög egyet hangosan)
GRÁBERNÉ (ijedten): Pistikém, csak nincs valami baj?
GRÁBER (kurtán): Nincs.
GRÁBERNÉ: Akkor jó. Hol tartottam?
GRÁBER: Halló…halló…nem hallak…(belefúj a telefonba)…rossz ez a vacak…halló…édesem!
GRÁBERNÉ: …de én hallak.
KAMILLA: (türelmetlenkedve, de invitálóan)…naaaa…Putyuli…gyere! (ad egy puszit Gráber orrára, behallatszik a telefonba)
GRÁBERNÉ (azt hiszi torz a telefon és neki mondják, izgatottan válaszol): Tényleg? Én is nagyon.
GRÁBER: Halló! Már megint nem hallak, akadozik a hang. Úgy néz ki nincs térerő. Halló szívem, leteszem…puszi. (rosszul nyomja ki a telefont)
GRÁBERNÉ (érdeklődve): Halló édes, itt vagy még? (aztán önmagának) Nem hallja. Na persze, ez a balfék szokás szerint rosszul nyomta ki a telefont. (reménykedve sóhajt) Csak észreveszi, hogy várok rá…(szuszogásáról hallani hallgatózik)
(távoli telefonon keresztül behallatszódó hangok)
GRÁBER (felindultan) Megőrülök érted!
GRÁBERNÉ (ellágyulva, maga elé mondja): Nahát, ez a Pisti! Pont úgy beszél, mint a régi szép időkben.
GRÁBER: (egyre izgatottabban): Megőrjít a bársonyos bőröd. Imádom az illatát…te…te…vadmacska!
GRÁBERNÉ (ellágyulva tovább magának): …ezt még sosem mondta…úgy látszik, csak észrevette ez a huncut…
(vad dulakodás hangjai, kergetődzés, lihegés, csókolódzás zajai majd puffanás hangja – ráesnek az ágyra – ölelkezés zajai)
GRÁBER: (kéjesen): Megvagy Cica-mica! Most aztán…ellátom a bajod…teee nőstény gazella…(csókok, lihegés)
KAMILLA: (kéjesen) Végre…végre…Áááhhh! Putyuliii!
GRÁBERNÉ (elhűlve, értetlenkedve magának): Miféle Cica-Mica? Miféle vadmacska? Nem értem…(homlokára csap, megvilágosodik) Persze! (sziszegve) Az aljas! (gúnyosan) Hát az eszem megáll…Kandúr Bandi…meg a nőstény gazella… Én meg a Szilvit sajnálom. (felháborodva, fenyegetően) Te szemét! Adok én neked olyan Putyulit, hogy megemlegeted!
2.
(néhány perc múlva, utcai forgalom, háttérből halk fékcsikorgás, kiabálás ilyenek „Nem tud vigyázni? Kótyagos alak!” aztán induló autó zaja)
GRÁBERNÉ (felháborodását rejtve, de határozottan): Halló! Jó estét kívánok. Kívánság Rendezvényszervező Iroda?
3.
(Egy óra múlva, kaputelefon csengetés hallatszik)
BB: Jó estét kívánok. Gráber Flórát keresem. A kívánság rendezvényszervezőtől jöttem, állok rendelkezésére…(aztán halkan magának hozzáfűzi) ha van mitől...
GRÁBERNÉ: Kis türelmet, máris lemegyek. (kattanás, leteszi a kaputelefont)
BB: (maga elé mondja) Na, Bélám…munkára! Remélem nem csúnyácska a hölgy…
(tűsarokkopogás lépcsőn le, kapucsapódás)
GRÁBERNÉ: Jó estét. Gráber Flóra.
BB: (meglátja, tetszik neki, lelkesen) Bertalan Béla. Óóó! Örvendek!
GRÁBERNÉ (határozottan): Kezdhetjük?
BB: (értetlenkedve) Itt az utcán?
GRÁBERNÉ (elhűlve): Maga szerint hol kellene? Na neee,…csak nem készületlenül jött?
BB: (huncutul) Kellett volna készülnöm? Mire tetszik gondolni? Mert én csak annyit tudok, hogy féltékennyé kell tennem magával az ön férjét.
GRÁBERNÉ (picit türelmetlenül): Mondja, meg tudja csinálni?
BB: Cö-cö…ilyen kérdés…mint a pinty! Persze, kicsit fáj, hogy ki sem nézi belőlem.
GRÁBERNÉ: Ha jól megy, megtoldom a bérét is.
BB: (lelkesen) Az anyját! Ezt nem gondoltam volna! Ingyen is menne de ííígy…!
GRÁBERNÉ: Na, ne szórakozzon! Nekem azt mondták, profi színészt küldenek.
BB: Profi vagyok én a javából kérem! Drámai szakon végeztem. De, mi köze ennek a féltékennyé tételhez? Vagy ez már egy vígjáték?
GRÁBERNÉ: (türelmetlenül) Ne viccelődjön! Akkor elmondom pontosan…(sustorgás)
4.
(Nyugodt csendes, zajnélküli háttér.)
GRÁBER (cigarettázik, fújja a füstöt): Jó kis helyet találtam ugye? Tökéletesen eldugott itt a városperemén. Ezt aztán senki sem gondolná…(kuncog)
KAMILLA (ablaknyitás hallatszik, ahogy kitárja, vásári zajok): Nagy a nyüzsgés láttad?
GRÁBER: Na hallod. Most nyitott az őszi vásár. Ilyenkor mindig sokan vannak.
KAMILLA: Mit mondtál a feleségednek, hol vagy?
GRÁBER: Szegeden a városi önkormányzat vezetőjével készítek interjút a jövő heti cikkemhez.
KAMILLA: No és megírtad már?
GRÁBER (csörgeti a hamutartót, elnyomja a csikket): Ezer éve.
KAMILLA: (kedvesen) Mindenre gondolt az én Putyulim. (puszi cuppan)
5.
(Megszólal újra Gráber telefonja, felveszi)
GRÁBER (érdeklődve ki lehet): Halló?
GRÁBERNÉ (kedvesen): Szia édes, nem tudtalak azonnal visszahívni, akadt még egy kis munkám az irodában, csak most indulok haza.
GRÁBER (meghökkenve): Még nem vagy otthon?
GRÁBERNÉ (meg sem hallja): Milyen az idő Szegeden, és hogy sikerült Virág Úrral az interjúd?
GRÁBER: Ne is mondd szívem, nagyon nehezen jutottam be hozzá, de igaz, ami igaz, állta a szavát. Mindenről beszélt, amiről előzetesen megállapodtunk. Szerintem elégedettek lesznek a cikkel. Az idő? Hááát, langyos szellő fújdogál, talán kicsit hűvösebb lehet, mint Pesten, de nem vészes. Különben is, lassan nyugovóra térek, aztán te is igyekezz haza ebben a sötétben.
GRÁBERNÉ: (titokzatosan) …még van egy kis elintéznivalóm, mondani akartam, de bontott a telefonod…Várj Pistikém! Jön egy pasi, integet.
BB (lelkesen): Bocsásson meg, nem szoktam utcán nőket leszólítani, de az Ön ragyogása ma bearanyozza a Rákóczi utat. A szeme,…nahát az meg egyenesen gyönyörű!
GRÁBERNÉ (zavartan): Igazán? Ön zavarba hoz.
BB (magyarázkodóan): Tudja, alapvetően gyáva fickó lennék, de most úgy gondoltam…”Bélám itt ez a ragyogó nő, kíséret nélkül, ha kihagyod, örökre elillan.” (halk huzakodás zaja, BB megfogja a nő kezét)
GRÁBERNÉ (sziszegve): Ne fogdosson!
GRÁBER:(idegesen): Mi az isten van ott?
GRÁBERNÉ (továbbra is zavartan de nyomatékosan az idegennek): Vegye el a kezét!
BB (lelkesen udvarolva): Ezek a szemek teljesen megbabonáznak.
GRÁBERNÉ (visszazökken): ez…ez….igazán hízelgő. Köszönöm.
GRÁBER (még idegesebben): Te…én mindjárt odamegyek és szétverem a fejét!
GRÁBERNÉ (picit epésen a telefonba): Ugyan Putyuliii! Szegedről?
BB (udvarolva): Meghívhatom az istennőt egy vacsorára?
GRÁBER (kiabálva): Na még csak az kéne! Küldd már el azt a tolakodó alakot!
GRÁBERNÉ (könnyedén): Halló…szívem, mondtál valamit? Nem hallak! Mi az ördög van? Már megint nincs nálad térerő?
GRÁBER (hangosan): Miért ne lenne?! Elküldted már azt az aszfaltbetyárt?
GRÁBERNÉ: Halló! Nem értek semmit, meg kellene nézetned azt a vacak készüléket.
BB (komolyan kíváncsian): Nos? Mi a válasza hölgyem?
GRÁBER: Zavard már el! Mit képzel az? Egy férjes asszonyt…halló!..Flóra hallasz? (belefúj a készülékbe)
BB (jelentőségteljesen): A meghívásom munka után érvényes.
GRÁBERNÉ (bizonytalanul): Nem is tudom.
GRÁBER (felháborodva): Flóra!
GRÁBERNÉ (gonoszkodva): Istvánkám, kár, hogy rossz a térerő, alig hallottam, amit mondtál, majd holnap elmesélek mindent jó?
(Ebben a pillanatban megszólal a vásári hangszóró: „Köszöntjük látogatóinkat a Budapesti Nemzetközi Vásár területén!”)
GRÁBERNÉ (negédesen): Ó! Budapesti Nemzetközi Vásár…igazán? Mit is mondott? Hol is van az-az étterem?
Hozzászólások