Laca - 2003 -
Kürthy Paula: Az üveg és a dugó násza
Poros vagyok, polcon állok.
Izgulok, és körmöt rágok.
Pincegőzben jó hangulat.
Kénes hordó rajtam mulat.
Visszaváltott üveg vagyok.
Igényeim kicsit nagyok.
Nem bírom a műanyagot.
Parafa közt válogatok.
Rekeszemből ki-kilépek.
Szemem forog, dugót nézek.
S bár egy kicsit falam hasas,
Tetszik nekem ott egy pasas.
Üvegmosó halkan zümmög.
Forgok kicsit. Nem hőzöngök.
Belül tiszta, fényes vagyok.
Hasamon egy címke ragyog.
Gépsor zörög s körbejár.
Dugóm lapít, csak rám vár.
Penészfalhoz hozzásimul.
Ahogy megyek, arca vidul.
Vígan, szól a töltő zaja.
Bennem a bor lágy zamata.
Bor és finom dugómámor.
Lopó néz rám. Kicsit táncol.
Hat a nedű, a sor halad.
Dugók fogynak, de egy marad.
Ízlésem bár igen kényes.
Összeillünk nem kétséges.
Karnyújtás és hozzá érek,
Gépsor elvisz, de nem félek.
Dugóm cuppan. Kéjes mámor.
Letaglózott kicsit Ámor.
Ez a dugó nem műanyag.
Belém simul, hozzám tapad.
Viasz cseppen, dugótestre.
Pecsét kerül frissen frigyre.
Élvezem a dugó testét.
Így töltünk majd minden estét.
Hosszú éltet mondanak,
Amíg ki nem bontanak.
Ám, ha egyszer dugóm repül,
Üvegszámba újabb kerül.
Körforgásnak helyet adok.
Visszaváltott üveg vagyok.
Hozzászólások