http://www.kavehazak.hu/dosszie/content.php?id=2647

Friss topikok

  • e_smith: Mókás sztori. :) (2009.03.23. 14:23) Kicsi Csillag
  • e_smith: Nem mondom, ez ám a svédcsavar! :) - ez volt a vicces része, a komoly pedig az, hogy sajnálatos mó... (2009.03.23. 14:18) Enyém, tiéd... senkié

2008.04.18. 22:58 Kürthy_1

Kati néni

IR Hangos kortárs antológia - 2005 -

 

 Kürthy Paula: Vigvasárnap

 
Az idei tavasz nagyon nehezen érkezett. Amikor végre kisütött a nap és felengedett az idő, bizony már túl voltunk az áprilison. Mellesleg onnan vettem észre a jó idő beköszöntét, hogy a szomszédban Katinka néni és Tibi bácsi hangos beszélgetéssel a kerti munkákba kezdtek. Általában mosolyogni szoktam rajtuk, de kivételesen ez ma valahogy nem ment. Ránéztem az órámra, ami reggel öt órát mutatott. Kissé mérgesen vettem tudomásul, hogy még vasárnap is ekkora lármát csapnak, de igazából haragudni nem tudtam rájuk, a koruk miatt ugyanis, mindketten már nagyothallottak.
            - Tibikém kihoztad a szemüvegemet? – kérdezte Katinka néni a párjától, amikor átkiabált a konyhakert túloldalára, majd magyarázatképp hozzátette: „…csak, mert, nélküle nem sokat látok, és a dughagymák mellé szeretném elültetni a jácinthagymákat. Tavaly is oly gyönyörűek voltak!” – fejezte be ábrándozással a monológját és szemmel láthatóan elképzelte a színes virágkoszorút. Odatotyogott az ágyáshoz és előre apró lyukakat fúrt, ahová a virágokat elképzelte.
Konyhaablakunkból panoráma nyílt Katinka néni veteményesére. Így akarva-akaratlanul odaláttunk. Férjem szerint Katinka néni „mestere” volt az ültetésnek, a kertépítést pedig egyenesen „művészi fokra” emelte. Alkalmanként onnan csodáltuk a két kisöreg szívós munkáját, és nevetgélve találgattuk, hogy a sírhantszerű ágyásokba, vajon mit is ültethetett a néni.
Mire a kávé lefőtt és előkészítettem a reggelit a tüsténkedés eredményeként a szomszédban a dughagymák már a földben pihentek.

Persze később, nagy nehezen Tibi bácsi is előkerült a házból.
            - Hozom már gazdasszony! Hozom! – botladozott a bácsika az ókuláréval, de Katinka néni hamar leteremtette.
            - Mi tartott ennyi ideig? Már nem is kell! Régen készen vagyok! – húzta ki magát és egy újabb ágyás előkészítésébe fogott.
            - Azért tedd csak fel! Biztos, ami biztos! – adta oda a látásjavítót Tibi bácsi, és a sufni mellé összehordott fákat serényen fűrészelni kezdte.
            A nap többi részében már nem volt időm megfigyeléseket tenni, de tény az, hogy mielőtt az esti szürkület beborította a gyömrői kerteket újra kipillantottam az ablakon, és azt láttam, hogy a szomszédházaspár apró veteményesében minden tökéletesen el van rendezve.
 
            Telt-múlt az idő. A dughagymákból hagyma lett. A jácintok is kivirágoztak, sőt elvirágoztak. A veteményeskert Katinka néni boldogságára földi paradicsommá változott. A „hantokon” néhány szál kukorica is lengedezett és az idős néni néha hatalmas üdvrivalgásban kihúzott egy-egy sajáttermésű sárgarépát. A hagymákra azonban különösen vigyázott. Ápolta, óvta, gondosan letördelte a száraikat, ezzel is esélyt teremtve növekedésüknek.
            - Jó kis hagymafajta ez! Jó nagyok! – mondogatta olykor büszkén a férjének, amikor elsétált mellettük. Tibi bácsi kicsit nevetgélt, mert sejtette, ha Katinka nénin nincs rajta a szemüveg, akkor bizony nem mindig a valóságos nagyságot látja. Lovagiasságból pedig minden alkalommal megerősítette az asszony megállapításait.
 
            Történt egy nyárvégi, hűvös napon, hogy Tibi bácsi az esti locsolás után farkaséhesen indult a nyárikonyhába. Már a konyhaajtóban az orrába kúszott a szalonnás, hagymás tojásrántotta illata, amitől még a nyál is összecsordult a szájában. Katinka néni megterítette az asztalt, és kedvesen dicsérni kezdte.
            - No Tibikém! Ma nagyon sokat dolgoztál! Különösen kiérdemelted ezt a finom vacsorát. Ez már az idei hagymánkból készült.…hmm…saját! – súgta a fülébe hatásszünetet tartva, miközben hatalmas adag ételt tett Tibi bácsi tányérjára.
            - Jó az illata. – erősítette meg az elhangzottakat sűrűn bólogatva a bácsi és bekapott egy falatot. Kicsit ugyan erősebbnek képzelete a „jó öreg” makóit, de ez a gyengébb fajta sem volt rossz. Ízlelgette, nyalogatta, gondolkodott.
- Talán kissé pikáns, kissé fura, de mindenképp különleges…no, de a mai tudomány! – hitetlenkedett magában mialatt megvacsorázott, de benyomásairól Katinka néni előtt mélyen hallgatott. Helyette kedves mosollyal feleségére pillantott.
            - Katinkám! Te nem eszel? – kérdezte szelíden, amikor az utolsó darabkákat is a tányérjára tették, de mivel a válasz nemleges volt, minden további nélkül megette az egészet.
 
            Két héttel később elérkezett a betakarítás ideje, amely épp oly zsivajjal indult, mint az ültetésé. Bosszúsan keltem ismét hajnali ötkor, és mindaddig az is maradtam, amíg férjemmel ki nem lestünk a konyhaablakon. A szomszédban zajló eseményeket (az előzményeket ismervén) amíg élünk, soha el nem felejtjük. Katinka néni kiskosárral állt a hagymaágyás közepén és fennhangon megszólalt.
            - Tibikém kihoztad a szemüvegemet? – tudakolta kiabálva a túloldalon dolgozgató párjától, majd magyarázatképp hozzátette: „csak, mert, nélküle nem sokat látok, és a hagymaágyás mellől szeretném télire kihúzni a jácinthagymákat!” Ugyan mit tehetett az öreg? Elindult.
- Vigyázz! Kész! Rajt! – indította a képzeletbeli rajtvonaltól a bácsikát a férjem, és játékból stoppoltuk az időt. Csodálkozva néztünk egy nagyot, mert Tibi bácsi kivételesen rekordot döntött. Néhány perc alatt visszaért Kati néni látásjavítójával.
            - Rohantam gazdaasszonykám! Itt az okuláré! - nyújtotta oda feleségének a szemüveget és széles mosoly ült arcára a büszkeségtől, hogy ez egyszer ilyen gyorsan teljesítette hitvese kérését. Kati néni feltette a szemüveget és az ágyásokra nézett, aztán végigmérte hamiskásan néző urát, aki még mindig ott állt, várva párja dicséretét az iménti figyelmességéért.
- Óh te huncut vénember! Ez igazán kedves Tőled!
Tibor bácsi szemét lesütve szívta magába a negédes szavakat és szíve megtelt boldogsággal.
- De mondd édesem, hová tetted a virághagymákat? - nézett kérdőn hol urára, hol pedig az üresen ásítozó veteményesre.
 
*** Vége ***

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://humorosirasok.blog.hu/api/trackback/id/tr90432166

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása